A HÁZINYÚL LEGGYAKORIBB HASMENÉSES BÁNTALMA A KOKCIDIÓZIS
 
A nyulászok legtöbb gondot és veszteséget okozó panasza a növendék nyulak hasmenése, mely folytán az állatok étvágytalanná válnak, bágyadtak, lesoványodnak és gyorsan elhullanak. Igaz, hogy a hasmenést számos kórokozó vagy tartási-, takarmányozási hiányosság is kiválthatja, de a leggyakoribb bántalom – ami rövidesen a kisnyulak elválasztása után lép fel – a bélkokcidiózis. Akár önállóan is kiválthatja a bántalmat, de nem egyszer egyéb betegségek hátterében, azok kiváltásában vagy súlyosbításában is ott lappanghat a kokcidiumos fertőzöttség. A bántalom elterjedtsége nagyon széleskörű, hisz csaknem minden egészségesnek látszó tenyészállat bélcsatornájában is megtalálhatók a kokcidiumok, és a kokcidiózis által okozott kár szinte felbecsülhetetlen.

MI OKOZZA?

A bántalmat a hámszövetben élősködő és a hámsejtek belsejében szaporodó mikroszkopikus nagyságú véglények, a különféle EIMERIA fajok idézik elő. A bélkokcidiumok a vékony- és vastagbelek hámjában élősködnek.A fertőzés úgy történik, hogy a kokcidiumhordozó nyulak bélsarával a külvilágra került és sporulálódott oociszták („peték”) a bélsárral szennyezett takarmány, ivóvíz, alom útján az állatok emésztőcsövébe jutnak. Az oociszták a vékonybélben megnyílnak, és a szabaddá vált sporozoiták behatolnak a bél hámsejtjeibe, majd ott gyors fejlődésnek indulnak, lekerekednek, majd ott további fejlődésük, bonyolult szaporodásuk következik be, melynek eredményeképp a hámsejtek nagyfokban roncsolódnak. Egyetlen oocisztából 50000-800000 újabb oociszta is képződhet.

Az első oociszták a fertőzés után 4-16 napon belül már megjelenhetnek a bélsárban, ily módon a külvilágra kerülve a rothadásnak és az időjárás viszontagságainak több hónapig ellenállnak, sporulált állapotban pedig egy esztendeig is fertőzőképesek maradhatnak.
Igaz, hogy 4-6 hetes korra szinte minden nyúl bélsarában megtalálhatók a fertőzött nyulak által ürített oociszták, mégsem minden nyúl betegszik meg.

A BETEGSÉG FELLOBBANTÁSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK

Előre kell bocsátani, hogy a 16 naposnál fiatalabb nyulak nem szoktak megbetegedni, legfogékonyabbak viszont az egy és négy hónap közötti állatok. A kokcidiózis tehát mindenekelőtt a növendék nyulak betegsége.

1. Az első nagyon fontos tényező, hogy milyen megbetegítő képességű eimeria-fajjal történt a fertőződés! Vannak ugyanis erősen fertőzőképes (E. intestinalis), mérsékelten patogén (E. piriformis, E. magna és az E. irresidua) és apatogén (=betegséget nem okozó) fajok, mint pl. az E. media, E. perforans stb.

2. Milyen masszív volt a fertőzés, tehát milyen mennyiségű oocisztát vett fel az állat. Az erősen fertőző fajokból 15000 oociszta felvétele már hasmenést, sőt elhullást is előidézhet. Ez azt jelenti, hogy akár egyetlen bélsárgolyó is tartalmazhat a fertőző anyagból olyan mennyiséget, amelynek felvétele már kiválthatja a betegséget.

3. Megállapították, hogy nagyobb arányú elhullást okozott a vegyes (többféle) Eimeria-fajokkal és E. colival történt egyidejű fertőzés, mint a kokcidiumos vagy baktériumos fertőzés külön-külön.

4. Azok az állatok, melyek a fertőzést átvészelték, aktív immunitásra tesznek szert, következésképpen ugyancsak fontos az állatok immunbiológiai állapota.

5. Az állatok ellenálló-képessége, mely a tartási-, takarmányozási- és higiéniai körülmények függvénye, döntő módon meghatározza, hogy milyen mértékűvé lesz a megbetegedés aránya, mennyire súlyos lefolyású lesz a bántalom, és miként alakul az elhullási százalék.

Azokban az esetekben, amikor úgy látjuk, hogy a fogékony korban lévő nyulaink nem gyarapodnak, rosszul fejlődnek, mindig gondolni kell a kokcidiumos fertőzöttség lehetőségére.

MILYEN TÜNETEK UTALNAK A KOKCIDIÓZISRA?

VETÉSI professzor szerint a fertőzöttség hajlamosító tényezők nélkül többnyire tünetmentes.
A tünetek többnyire a választási korban és azt követően néhány héten belül jelentkeznek. Étvágytalanság, csökkent takarmány- és vízfogyasztás, olykor nyálkás, máskor vízszerűen híg hasmenés. A testtömeg-gyarapodás elmarad, sőt nem egyszer az állatok kondíciója éppenséggel romlik, a bőr rugalmatlanná válik és gyakori a felfúvódás.

Némelykor bélsárrekedés vagy változóan puha bélsár ürítése észlelhető. A környezetük iránt nem érdeklődő, levert állatok csak gubbasztanak, máskor meg éppen görcsök, izomrángások lépnek fel. Az idegrendszeri tünetek jelentkezése során a beteg állat elnyúlik, a fejét hátraveti, rászorítja a hátára, majd görcsök jelentkeznek, a nyúl úszómozgásokat végez, majd végül elpusztul.

A beteg nyulak megpocakosodnak, a has megnagyobbodik, olykor csüngővé válik. A fejlődésben elmaradott, beteg állatok mozgása kötött, lusta, a szőrzetük borzalt, fénytelen. A betegség súlyosabb stádiumában az ürülék vércsíkokkal tarkított lehet.

MELYEK A LEGGYAKORIBB HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK?

1. A nyúl élettani igényeit nem kielégítő összetételű takarmányozás (rost, fehérje, illózsírsavak stb.).

2. Gyenge, rossz minőségű (kilúgozott, penészes, dohos stb.) takarmány etetése, hirtelen takarmányváltozás.

3. Ásványi sók és vitaminok (A, B, C, D) hiánya.

4. Korai leválasztás.

5. A fiatal állatok szűk ketrecben tartása és a falkásítás hiánya.

6. Kedvezőtlen higiéniás viszonyok (tisztogatás, takarítás, a bélsár rendszeres eltávolítása). A levegő nagy ammónia- és nedvességtartalma.
A nedves hideg és száraz meleg levegő, hirtelen hőmérsékletingadozás, a huzat, az állatok átnedvesedése stb.

7. Zajhatás, szakszerűtlen szállítás stb.

Ahhoz, hogy a betegség jellemző tünetei fellépjenek, szükség van a hajlamosító tényezők „közreműködésére”.

GYÓGYKEZELÉSE

A bántalom gyógyítására felhasználható a TRISULMIX vízoldékony por A.U.V., mely szájon át adható, ivóvízben oldódó potenciált szulfonamid készítmény. A gyógyszer nemcsak a kokcidiózis kezelésére alkalmas, de a gastro-intestinalis (gyomor-bélcsatorna) és légzőszervi betegségek egyes kórokozóival szemben is hatásos. Adagja 1 gramm/10 ttkg, az élelmi-egészségügyi várakozási idő 12 nap. A kezelés időtartama 5 nap.

NÉHÁNY TANÁCS A MEGELŐZÉSRE

A kokcidiózis elleni védekezés legfontosabb feladata a nyulak fertőződésének és újrafertőződésének megakadályozása. A védekezésnek különösen az állat első 2-5 hónapjáig van jelentősége.

1. Az etető- és itatóedényeket úgy kell elhelyezni, hogy az állatok sem belelépni, sem pedig beleüríteni ne tudjanak. A szálastakarmányt a szénarácsba, a répát az etetőbe kell tenni.

2. Az etető- és itatóedényeket naponta tisztogatni kell, kimosni, majd megszárítani.

3. Az anyaállatokat gondosan kitisztított és fertőtlenített ketrecekben kell elhelyezni.

4. Olyan ketreceket használjunk, melyekben a cserélhető taposórács lehetőség szerint teljesen drótfonatból készült. Ily módon a bélsár lepotyog és rendszeresen eltávolítható.

A drótkefével is alaposan megtisztított taposórácsot tíznaponként cseréljük és fertőtlenítsük!
A ketrecekből eltávolított trágyát a legcélszerűbb annak felhasználásáig vagy elszállításáig műanyag zsákokban tárolni.

5. Különös gondot kell fordítani az állatok takarmányozására (megfelelő energiatartalom, rosttartalom, vitaminok, ásványi sók stb.). csak jó minőségű takarmányt etessünk!

Ha szükséges, a gyógykezeléssel kapcsolatban kérjük ki a kezelő állatorvos tanácsát.

 
 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. áprilisában.)