Elhelyezés:

Először is magának a ketrec/ek helyének kiválasztásával kell nagyon körültekintőnek lennünk: Ne legyen huzatos helyen, nyáron hűvös hely legyen, télen lehetősége legyen bevackolni, befűteni magát, ha esetleg nem tudjuk olyan zárt helyre rakni, ahol minimális fűtés van. Gondoskodjunk természetes fényről is (legjobb a keleti fekvés) és szellőzési lehetőségről.

Az óriás kosorrú termete miatt, mindenképpen telipadlós legyen a padozat, ne tegyük rácsra (kivéve az ürülékelvezetésre kialakított rácsos sarok), mert talpfekélyt okoz és nyulunk nem fogja jólérezni magát.

Háromféle elhelyezéssel találkoztam ezidáig (a szabadtartást kivéve):

-Telipadló: a ketrec végén rács a vizelet és a bogyók egy tálcába pottyannak, ami nagyon kényelmesen takarítható. Véleményem szerint ez a legideálisabb ketrecmegoldás
-Mélyalom: a nyuszik alatt vastag szalmaréteg van (legalul esetleg forgács). Ez nem túl higiénikus főleg nyáron. Télen viszont a nem fűtött helységek esetén kifejezetten szükséges, még a fenti megoldású ketrecek esetén is.
-Belső alomtálca: nálam ez a verzió található. Alapvetően telipadlón vannak és a nyuszi által kijelőlt sarokban egy műanyag sarokwc található, melybe forgácsot helyezek. A nálam felnövekedett nyuszik szobatiszták, vizeletüket és legtöbben bogyóikat is csakis ebbe a wc-be ürítik, ezt kell rendszeresen takarítanom. A forgács felszívja a nedvességet és valamennyire a szagokat is.

Ketrecméretek:

Szakirodalom szerint minimum 100*70-es ketrecekre van szükség és legalább 50 cm magasságra. Ez nagyon a minimum valóban, én szeretem ha a nyuszik kifejezetten jól érzik magukat, akár saját ketrecükben tudnak mozogni a kerti kifutón kívül.
Nálunk a legkisebb ketrecek 125széles*70mély*70/60 magasok. De a többség 150*80*60-as. Ez a fajta különösen szeret magasra ugrálni és magasról kémlelni a világot. A legtöbb ketrecbe külön polcot is biztosítottunk nekik, ahova felülhetnek, felugrálhatnak (nagyon szeretik).

 

Ketrecek felszerelése:

Amit fontos tudni: a nyuszik mindent leszednek, mindent szétdobálnak, mindent megrágnak, ezért én igyekeztem lehetőleg fémből készült felszerelést beszerezni és mindent rögzítek a ketrec oldalához, ajtajához.

-Szénarács
-Alomtálca
-Itató (a szelepes verzió a legjobb erre a célra, nem csöpög, higiénikus, könnyen utántölthető, kényelmes a nyuszinak is)
-Etetőedény
-És valami rágcsálnivaló fa, játék (pl wcpapírguriga), hogy ne unatkozzanak


 


Szobatisztaság:

A nyulak, csakúgy, mint a macskák, viszonylag könnyen szobatisztaságra nevelhetõek.

A nyulak vizelete sárga, és meglehetõsen erõs szagú. Normálisan egy általuk kiválasztott ürítõhelyre (WC-re) járnak pisilni, erre nem kell õket megtanítani. Ha a nyúl összevissza pisil, akkor az általában valamiféle betegség jele. Persez balesetek elõfordulhatnak, pláne a szoktatás idõszakában.

Székletük kétféle.
Az egyik puhább ürülék, ami általában fürtszerüen elhelyezkedõ golyókból áll, amik zselészerü anyaggal vannak összetapadva. Ezzel ritkán lehet találkozni, mert ezt az egészséges és helyesen táplált nyúl azonnal felveszi. Ez így természetes, erre a puhább ürülékre a nyúlnak szüksége van ahhoz, hogy meg tudja emészteni azokat az egyébként nehezen emészthetõ ennivalókat, amivel táplálkozik. Ha ezt az ürülékét a nyúl otthagyja, akkor vagy valami baja van, vagy az étrendje nem megfelelõ, így túltermelõdött.

A másik a "nyúlbogyó", egészséges nyúlnál kemény, nem kenõdõ gombóc, gyakorlatilag szagtalan.
Ezeket a székletbogyókat területük megjelölésére is használják, úgy, ahogy a kutyák a vizeletükkel teszik. Mivel a nyulak igencsak érzékenyek a saját területükre, ezért szanaszét szórják, ha úgy érzik, a területükre valamiféle betolakodó került. Szintén nehezen tartja vissz a nyúl a bogyóit, ha rátör a szerelmi mámor, ilyenkor nem képes visszatartani. Egyébként általában a nyúlbogyókat a nyúl a vizeletürítésre használt sarokba rakja le.


Az elõbbiekben ismertetett szokásaik miatt a nyulak viszonylag könnyen szobatisztára nevelhetõek. Csekély kockázattal kiengedhetõek sétálni a szobában, de a jól nevelt nyulak tarthatóak akár teljesen szabadon is (bár akkor a lakást más szempontból is nyúl-biztossá kell tenni).

Tehát a nyulak, ha tehetik, eleve egy vagy legfeljebb néhány helyet, jellemzõen sarkokat választanak ki, ahova a vizeletüket és székletüket ürítik. A nyuszit, amikor megérkezik, érdemes a számára kijelölt területre (ketrecbe) bezárni, és megvárni míg magától kiválasztja ezt a bizonyos sarkot. Nyúlfüggõ, mennyi idõre van szükség ehhez. A szobatisztaság elérésére elég általában egy hét, ha utána kiengedjük, visszapattog. A sarok kiválasztása már több idõ, és változó. Némely nyul pár nap után is már megtalálja a maga sarkát, más nyusziknak hetek kellenek. Ez nekünk jó, de használjuk ki, hogy a kölyöknyuszi vizelete gyakorlatilag szagtalan. Ne legyünk restek naponta kiszedni a pisis részt, és uj forgácsot szórni be. Ha bárhova tesszük a ketit, akárhogy kisikáljuk, mindig ugyanoda megy, akkor stabil a választása. Ha a nyul már kezdene ivarérett lenni, vagyis pár hónapos, akkor egyszerüsithetjük a dolgunkat, és megakadályozhatjuk, hogy "nyulszag" terjengjen a lakásban. Ebbe a kiválasztott wc sarokba egy alacsony falú mûanyag dobozt érdemes helyezni, benne nedv és szagszívó alommal. Mindenképpen természetes anyagból készült almot használjunk, vagy növényi alapu rágcsálóalmot, vagy mészkõ alapu macskaalmot, ugyanis a nyul beleehet. Így csak ezt a dobozt kell viszonylag gyakran takarítani, és mégis szagtalanul és tisztán tartható a nyúl lakóhelye. (Ha a doboz nem fér a nyúl ketrecébe, akkor a ketrec kicsi.)

Nagyon fontos, hogy a nyúl azt a területet, ahol a WC-doboza van, sajátjának ismerje el. Tehát ezen a területen ne zaklassuk, ne nyúljunk ott hozzá, ne vegyük ki onnan akarata ellenére. Ne nyúljunk a ketrecbe, ha a nyúl benn van, várjuk meg, amíg kijön, és utána töltsük fel az élelmiszeres tálját, vizesedényét, stb. Ha mi elfogadjuk, hogy a nyúlketrec a nyúl kizárólagos felségterülete, akkor valószínûleg el fogja fogadni, hogy a lakás többi része az embereké.

Ha a WC dobozt már elfogadja, akkor lehet kiengedni sétálni olyan helyekre, ahol nem szeretnénk, hogy a bogyóit lerakja.
A sétáltatásnál mindenképpen érdemes kivárni, hogy a nyúl maga hagyja el az otthonát. Néha ez igen hosszú idõbe kerülhet, de érdemes türelmesnek lenni, nem jó, ha a nyulat a vackában (ketrecében) olyasvalamire kényszerítjük, amit nem akar megtenni.
Mialatt a nyúl szabadon kószál, folyamatosan figyelni kell, és ha rossz helyen lát neki a dolgát elvégezni, akkor haladéktalanul vissza kell terelni a helyére. Erre nagyon kell figyelni, alapvetõ a következetesség. Itt is érvényes, hogy a nyúl helye legyen az õ otthona, és betenni sem szabad, mert akkor börtönné válik. Helyesebb, ha a nyúl magától megy be, mert oda bemenekülhet és biztonságban érezheti magát a nyúlbogyókon felbõszült gazditól. Az elszórt nyúlbogyókat pedig be kell tenni a WC-dobozba. Elõbb-utóbb a nyúl rá fog jönni, mit is akarunk tõle.


Elõfordulhat, hogy egy nyúl több WC sarkot is használ, és nem lehet egyetlen helyre szoktatni. Ilyenkor tehát több WC dobozra is szükség lehet.


A fiatal nyulak szobatisztaság szempontjából problémásabbak, mint az idõsebbek. Úgyhogy aki fiatal nyulat próbál szobatisztaságra nevelni, annak valószínûleg jóval több türelemre lesz szüksége, mint az idõsebb nyulat idomítónak.

Fontos, hogy a nyúl tartózkodási helyére késõbb más állatot ne engedjünk be, mert akkor azt õ betolakodóként érzékeli, és nekiáll a bogyóival megjelölni a területét. A nyúl riválisának tekinthet nemcsak másik nyulat, de majdnem minden egyéb állatot (macska, kutya) vagy idegen embert is. Tehát a teljesen szobatiszta nyúl is elfelejtheti a jó modort, ha valaki betolakodó érkezik az õ területére.

Szintén elõfordulhat, hogy a nyúl, amikor rátör a szerelmi mámor, nem képes a bogyóit visszatartani. Ilyen esetben az ivartalanítás általában megszünteti ezt a problémát. Ez a probléma az ivarérettséget elérõ (4-6 hónapos) nyulaknál gyakran jelentkezik, mert az ivaréréssel bekövetkezõ hormonális változások a territóriumuk megjelölésére készteti õket.


Egyéb megjegyzések:
Az ivarérett nyulak vizelete kifejezetten erõs szagú, ezért a nyúl WC-t érdemes gyakran takarítani. Az esetleges rossz helyre került vizeletfoltot azonnal érdemes feltörölni, méghozzá ecetes vízzel, elsõsorban azért, mert ha otthagyjuk büdös, ha beszárad ráadásul nyomot is hagyhat, valamint azért, mert így nem marad ott a WC-szag a nyúlnak sem.

A külföldi nyulas honlapok elsõsorban szervesanyag alapú almot javasolnak, szemben a Magyarországon használatos faforgáccsal. Az általuk ajánlott alom elõnye, hogy ehetõ a nyulak számára (márpedig a nyulak szinte biztos, hogy belekóstolnak az alomba), és ellentétben a fenyõforgáccsal, nem keletkeznek belõle a nyulakat hosszú távon esetleg károsító anyagok a nyúlvizelet hatására. Hátránya, hogy csak a nagyobb állatkereskedésekben szerezhetõ be, és meglehetõsen drága. Jól használható erre a célra a papír is.

A nyulak néha belepiszkítanak az ételes tányérjukba is. Ez is lehet a tulajdonjog jelölése. Ezzel a magatartással sincs semmi gond, õket nem zavarja, ha az ürülékük a kaja közé kerül. A kisnyulak az anyjuk nyúlbogyóinak szaglászása-kóstolgatása során tanulják meg, hogy mi az ehetõ.

Szintén elõfordulhat, hogy a nyúl a ketrece környékén elhelyez néhány bogyót. Ez a terület kijelölés része lehet, úgyhogy nem kell nagyon meglepõdni miatta.

Gyûjtötte: Kóbor István